Előfordulása a Földön:

                         A víz a Föld felületén megtalálható egyik leggyakoribb anyag, a földi élet alapja.
A Föld felületének 71%-át víz borítja, ennek kb. 2,5%-a édesvíz, a többi sós víz, melyek a tengerekben, illetve óceánokban helyezkednek el. Az édesvízkészlet gleccserek és állandó hótakaró formájában található részét nem számítva, az édesvíz 98%-a felszín alatti víz, ezért különösen fontos a felszín alatti vizek védelme. Magyarország ivóvízellátásának több mint 95%-a felszín alatti vizeken alapszik. Kanada rendelkezik a legnagyobb édesvíz tartalékokkal, a források 25%-ával.

Élettani jelentősége:

A víz az élet alapvető eleme, levegő után vízből veszünk legtöbbet magunkhoz. Testünk tömegének 70-80 %-a víz. Ezt a vízbázist folyamatosan pótolnunk kell, nem mindegy, hogy ezt milyen minőségű vízzel tesszük.

Ahhoz, hogy szervezetünk hatékonyan működhessen, szüksége van a napi – testsúlytól, hőmérsékleti viszonyoktól és fizikai aktivitástól függően – 2-4 liter tiszta vízre. Ez a bevitel pótolja a szervezet napi működése és anyagcsere folyamatai során felhasznált vízmennyiséget.
A felhasznált és pótlásra váró vízkészlet tiszta vizet jelent, hiszen a tápanyag feloldása és szállítása, a párologtatás, az izzadás, a salakanyagok kiürítése tiszta közeget igényel, amely képes a szükséges tápanyagokat vagy salakanyagokat oldani. Minél kevesebbet tudunk ebből biztosítani szervezetünknek, az annál kevésbé tudja anyagcserénket ellátni.
Külön érdemes kiemelni a víz méregtelenítésben betöltött szerepét. Szervezetünk az anyagcsere természetes melléktermékei mellett a szervezetet terhelő mesterséges anyagok kiürítésére is képes, ha ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű vizet biztosítunk számára. A víznek kiemelt szerepet ad ez a képesség az egészségmegőrzésben, hiszen a káros hatások sokszor elkerülhetetlenek, és tiszta víz formájában a szervezetet hatékony védelmi eszközzel vértezhetjük fel.

Sótalanítás:

A sótalanítás egy olyan eljárás, melynek során a tengervízből ivóvizet készítenek. A tengervíz sótalanítása, ihatóvá tétele drága művelet. Az ivóvíz szállítása sem egyszerű dolog nagy távolságra. Az ivóvízhiány a globális felmelegedés miatt egyre nagyobb problémát okoz Afrikában, Kínában, Indiában, Mexikóban, Ausztráliában.

Földön található vízkészletek csupán 2%-a iható, öntözhető édesvíz. Az egész világon megnőtt az ivóvíz felhasználásának mennyisége. A termőföldek öntözése következtében jelentősen fogy ivóvizünk mennyisége. 1950 óta pedig megháromszorozódott az öntözésre használt víz mennyisége.

 Működő és jelenleg épülő sótalanító üzemek:

Tengervizet sótalanító üzemek már léteznek USA-ban (Kaliforniában és Floridában), Spanyolországban, Kínában, Indiában és a Gáza-övezetben. 2009-re üzembe áll az Egyesült királyság (Beckton, Dél-London) első sótalanító üzeme.

Drága és környezetszennyező:

A WWF figyelmeztetett, hogy sótalanító üzemek építése nagyobb kárt okoz, mint amennyi hasznot. A szervezet szerint a technológia nagy mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátását jelenti, ami súlyosan rongálja a vizek menti környezetet. Jamie Pittock, a WWF globális ivóvíz program igazgatója szerint egyelőre a szennyvizek újrahasznosítására kellene fektetnie az emberiségnek az erejét és nem a sótalanítás technikájának alkalmazására. Mint az ismeretes, 2007-ben a mezőgazdaság felelős a globális vízfogyasztás mintegy 80 százalékáért. Richard Bowen (az angol Királyi Akadémia munkatársa) szerint alaptalanok a sótalanító üzemekkel kapcsolatos aggodalmak, felépítésükre pedig egyre inkább szükség van. Ger Bergkamp, a World Conservation Union tagja az AP hírügynökség beszámolója szerint kevés ilyen üzem működik, ezért környezetszennyező hatásuk elenyésző. Ugyanakkor a WWF szerint közel ezer ilyen sótalanító üzem működik már a világon.


Ivókúra:

A gyógyvíz(ek)et szájon át fogyasztjuk ivókúra esetén, de legtöbbször a fürdőkúrával együtt alkalmazzák, így az ivókúra fokozza a gyógyfürdő-kezelés hatását. Sok gyógyvíz idővel elveszíti gyógyító hatását, ezért az ilyen gyógyvizeket csak a forrásnál lehet eredményesen használni.

 Otthon alkalmazott ivókúra:

Azokat a gyógyvizeket, amelyek gyógyhatásukat hosszú ideig megtartják, palackozva is forgalomba hozzák, így a beteg az otthonában is végezheti az ivókúrát. Az otthon alkalmazott ivókúra esetén is feltétlen kérjük ki az orvos tanácsát ajánlásait, tartósan vagy rendszeresen, csak orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni! Ivókúra esetén az ásványi anyagokban gazdag gyógyvizek kíméletesen szabályozzák a gyomor, a belek, a vese és a máj működését. Az ivókúra hatásos kezelési módja a gyomorbántalmaknak és más bélproblémáknak is.

Az ivókúráknál bevált módszer, hogy a járóbeteg séta közben és kis kortyokban fogyasztja el, az előírt gyógyvíz-mennyiséget, míg a fekvőbeteg a jobb oldalára fordulva, a legtöbb esetben éhgyomorra kortyonként fogyasztja azt el. Ritkábban étkezés után.

Ivókúra reakció:

Az ivókúra egyes esetekben kiválthat úgynevezett ivókúra reakciót, mint ahogy a fürdőkúra esetén is tapasztalhatunk ilyet. A tünetek is lehetnek hasonlóak, mint például rossz közérzet, étvágytalanság, különböző fájdalmak megjelenése is jellemző. Ha a panaszok 1-2 nap múlva nem múlnak el, további orvosi ellenőrző vizsgálat válik szükségessé.

Ivókúra elsődleges hatásai:

A kúra átlagosan négy hétig tart, ez alatt a beteg 1/2-1 liternyi folyadékkal fogyaszt többet a megszokott mennyiségnél. Ez önmagában is hatásos, mert a többletfolyadék átmossa a szervezetet. Az ivókúra hatása függ a gyógyvíz hőmérsékletétől, a szájban 38 °C-os víz tűnik közömbösnek, de a legtöbb esetben a 40-50 °C hőmérséklet közötti vízzel végzik. Így a meleg víz kitágítja a gyomor ereit, csökkenti a mozgásait, fokozza a gyomornedvek elválasztását, a hideg pedig a bélmozgásokat fokozza, ugyanakkor nem ritkán puffaszt.

Ivókúra kémiai hatásai:

Sokféle kémiai anyagot tartalmazó gyógyvizek, kúraszerű alkalmazásával, jelentős hatások érhetők el. Ezért az ivókúrát csak orvosi előírásra végezzük, aki előírja, hogy a beteg milyen gyógyvizet, milyen mennyiségben, esetleg azt is, hogy milyen hőfokon fogyasszon. De előírja még az ivókúra időpontját, alkalmazásának gyakoriságát, módját és tartamát is. Ezektől az előírásoktól a beteg ne térjen el, mert a legcsekélyebbnek tűnő eltérés is ellenkező hatást válthat ki, mint amit el kívántunk érni.

    Kalcium: A csontok és a fogak fontos építőeleme, hiánya csontritkulást, jelentős hiánya izomgörcsöket okozhat. Napi szükséglet: 1 gramm.

    Foszfor: Szintén a csontok és a fogak építőeleme. Fontos a fehérje-, a zsír,- és a szénhidrát-anyagcserében, az energia tárolásában. Napi szükséglet: 600-900 milligramm, de hiányával általában nem kell számolnunk.

    Nátrium: Részt vesz vízháztartásunk szabályozásában. Fontos szerepet játszik vérnyomásunk szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában. Hiánya gyengeséget, émelygést, izomgörcsöt, ájulást okozhat. Napi szükséglet: 1-2 gramm.

    Vas: Fő feladata az oxigén-, a szén-dioxid,- és az elektronszállítás. A vörös vérfesték és a hemoglobin képződésében játszik fontos szerepet. Hiánya vérszegénységet, gyengeséget, sápadtságot, nyelési problémákat okozhat. Napi szükséglet: nőknél 15-18, férfiaknál 12 milligramm.

    Kálium: A nátriummal együtt részt vesz az ingerületi folyamatokban, így az ideg és izomműködésben, a sav-bázis egyensúly és az ozmotikus nyomás fenntartásában. A minimális napi bevitelt 1,6 g-ra becsülik, az átlagos napi bevitel 2,0 -5,9 g között lehet.

    Kálium: szabályozza vízháztartásunkat, fontos izmaink, szívünk és idegeink számára. Hiánya esetén izomgyengeség, görcsök, vérnyomáscsökkenés, keringési rendellenesség fordulhat elő. Napi szükséglet: 2-3 gramm.

    Klór: gyomrunkban a hidrogénnel együtt alkotja a gyomorsavat, jótékonyan hat emésztésünkre. A konyhasóval általában elég jut belőle szervezetünkbe, pluszbevitelre nincs szükség!

    Magnézium: "Antistressz-ásványnak" is nevezhetjük, támogatja idegrendszerünket. A fehérje- és szénhidrát-anyagcsere fontos eleme, szükséges izmaink működéséhez. Hiánya esetén ingerlékenység, álmatlanság, koncentrációs nehézségek, izomgörcs, fejfájás alakulhat ki. Napi szükséglet: 300-350 milligramm, terhesség és szoptatás idején 450 mg.

    Cink: számos enzim és az inzulin alkotórésze. Részt vesz a fehérje-, a zsír,- és a szénhidrát-anyagcserében. Szerepe van a sebgyógyulásban, acélozza-erősíti immunrendszerünket. Hiánya a fentiek működési zavarát okozza, valamint az étvágy és az ízlelési érzék csökkenéséhez vezethet. Napi szükséglet: 15 milligramm.

    Réz: Az oxidációs folyamatokban résztvevő enzimek alkotórésze, szerepe van a vérképződés és a központi idegrendszer működésében is.

    Jód: A pajzsmirigyhormonok termelődése szempontjából fontos mikroelem, szükséges a pajzsmirigy egészséges működéséhez. Nélkülözhetetlen a magzat méhen belüli fejlődéséhez. Hiánya golyvához vezet. Kizárólag orvosi rendelésre és folyamatos orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható. Napi szükséglet: 150 mikrógramm.

    Mangán: Részt vesz a fehérje-, a zsír,- és a szénhidrát-anyagcserében, valamint a csontok és a kötőszövet felépítésében. Hiánya fogyást, különböző bőrirritációkat, hányingert, a hajszín megváltozását okozhatja. Napi szükséglet: 3,5 milligramm.

    Fluor: A népbetegségnek számító fogszuvasodás ellenszere. Csontozatunk és fogaink építőeleme. Hiánya megkönnyíti a fogszuvasodás kialakulását. Különösen a terhes és szoptatós anyák, valamint a kisgyermekek fluoridszükségletének kielégítésére kell ügyelni, mert a védőhatás a fogak kibújása előtt a legkifejezettebb. Túladagolása veszélyes. Napi szükséglet: 1,5 – 2,5 milligramm.

    Króm: A szénhidrát-anyagcserében van aktív szerepe, elősegíti az inzulin hatását, de feltételezik, hogy hiánya a koszorúér-betegség kifejlődésének egyik tényezője lehet.

    Szelén: A sejtmembrán épségének fenntartásában, a májban fogzománcban és a körömben mutatható ki. Napi bevitele legfeljebb 0,2 mg lehet, mert ezen túl toxikus hatású.

    Molibdén: A szervezet enzimjeinek működésében van szerepe, nagyon kis mennyiség szükséges belőle, a túlzott beviteltől óvakodni kell, mert rézhiányt okozhat.

Vízgyógyászat:

A vízgyógyászat (hidroterápia), egy fizikai gyógymód, amely a közönséges csapvizet használja gyógykezelésre. A vízgyógyintézetekben a kezelést szakképzett fürdőkezelők végzik, de az egyszerűbb eljárásokat a beteg otthonában ő maga is elvégezheti.

Ismert gyógyászati eljárások:

Fürdő:

A közönséges vízfürdőben három fizikai erő hat a beteg szervezetére: a víz súlya, felhajtóereje, és a hőmérséklete. Ha a fürdő 35-36 °C-os hőmérsékletű, akkor közömbös fürdőnek nevezzük. Ha a víz hőmérséklete ezt meghaladja, akkor meleg, vagy forró fürdőről beszélünk.

A víz felhajtó ereje következtében, ha teljes fürdőt alkalmazunk, egy 70 kg-os ember súlya 7 kg-ra csökken(Archimedes törvénye). De hat a szervezetre a víz súlya is. Ha a beteg fekve fürdik, hasának körfogata 2-6 cm-rel, mellkasa 1-3 cm-rel lesz kisebb. Ugyanakkor az állva fürdéskor a lábra nehezedik a legnagyobb nyomás, és ez felfelé fokozatosan csökken.

          o teljes fürdő, ha a beteg nyakig a vízbe merül,

          o félfürdő, amikor a víz csak a köldök vonaláig ér,

          o ülőfürdőnél az alhas és részben az alsó végtagok kerülnek víz alá,

          o végtag fürdőnél egy vagy több végtag kerül víz alá.

     Borogatások közül legismertebb a felmelegedő, népies nevén Priesnnitz (e:priznic) borogatás. Ilyenkor egy kendőt szoba-hőmérsékletű vízben átnedvesítenek, majd annyira kicsavarják, hogy az ne csöpögjön. Nyakra, törzsre, de végtagokra is alkalmazzák, és jól záró száraz ruhával lekötik. Alkalmazzák még un. keresztkötésként, amikor a törzset és a vállat is fedi. Ez a fajta borogatás a testtől hőt von el, ezért láz és fájdalom csillapításra használják. A borogatást, ha ez szükséges 2 óránként ismétlik.

A hideg borogatáshoz jeget tesznek a vízbe és 10-15 percenként cserélik, de ha mód van rá jégtömlőt, vagy hűtőkészülék használatával jobb eredményt érhetünk el. Ezt a borogatást főleg vérzés csillapítására, vagy szívnyugtatásra használják.

A forró borogatás vérbőséget okoz, de görcsoldó és fájdalom csillapító hatása is van. Ezt 40-45 °C-os vízzel nedves borogatásként, hőpalack, vagy elektromos termofor segítségével, de házi eszközként vászonba kötött sóval, homokkal, cseréppel, vagy forróra melegített – kendőbe csavart fedővel száraz borogatásként alkalmazzák.

A vízgyógyintézetekben kezelésként alkalmazzák még a:

    *  lemosás
    *  leöntés
    *  göngyölés
    *  hideg vizes ledörzsölés
    *  zuhanykezelés

Itt érdemes még kiemelni a zuhanykezelést, amely nem csak a víz hőmérsékletétől függ, hanem a vízsugár erősségétől, és attól is, hogy mely testrészen alkalmazzák. A testhőmérsékletű zuhanykezelés nyugtató hatású, a hideg gyulladáscsökkentő, a meleg fájdalomcsillapító és serkenti a felszívódást. Alkalmaznak még gőzzuhanyt, amikor erélyes hatású gőzsugár hat a beteg testre.

A vízgyógyászati kezelések, csaknem minden szerv működésére kihatnak, változik a szívműködés, vérnyomás, a gyomornedv-, epe-, és a vizeletelválasztás, de hatással van az izmok, és az idegrendszer állapotára is. A kezelés időtartamától és a víz hőmérsékletétől függően ellentétes hatások válthatók ki. Így a meleg vizes kezelések az erek kitágulását, míg a hideg hatására azok összehúzódását érhetjük el. Ennek az érreakciónak nagy szerepe van a vízgyógyászatban, mert más hatást vált ki egy egészséges, és mást egy beteg szervezetben. Az ilyen kezeléseket feltétlenül csak orvosi rendelvényre, és az orvos által meghatározott módon szabad alkalmazni.

Gyógyító fürdő:

A gyógyító fürdő vagy gyógyfürdő („gyógyító fürdés”) kifejezés alatt a gyógyhatású ülőfürdőt, kádfürdőt értjük. Az ilyen fürdőket a nagyobb vagy kívánt hatásfok elérése érdekében ásványi anyagok, mint fürdősók, gyógyszerek és nem utolsó sorban gyógynövények vagy ezek kivonatának (tinktúra), keverékének (mixtúra) hozzáadásával egészítik ki.

 A gyógyhatású ülőfürdő:

Ülőfürdőt lehetőleg az ilyen célra készített ülőkádban, de minden esetben a beteg kényelmét, izmainak ellazítását lehetővé tevő kádban végezzük. A beteg felsőtestét minden esetben takarjuk be.

Az ülőfürdő háromféle lehet:

                                                                     Hideg:

A hideg ülőfürdő csökkenti a has és medence szerveinek gyulladását, serkenti a bélműködést, hőmérséklete 20-25 °C, míg a teljes időtartama 1-2 perc.

                                                          Közömbös vagy meleg:

A közömbös vagy meleg ülőfürdő csökkenti a fájdalmat, elősegíti az izzadmányok felszívódását. Hőmérséklete 36-38 °C, míg a teljes időtartama 20 perc.

                                                                          Forró:

A forró ülőfürdő csökkenti a az izomzat, a belek izomzatának görcseit. Hőmérséklete akár 42 °C is lehet, a teljes időtartama 5-10 perc.

Az ülőfürdőt követően nem kell megtörülközni, nedvesen fürdőköpenybe burkoljuk és az ágyban egy órán át pihentetjük, gőzöljük a beteget.

Gyógyfüvek alkalmazása:

Nagyon sokféle alkalmazási mód létezik, a jelen leírás a natúr gyógyfürdők alkalmazását írja le, a teljesség igénye nélkül. A gyógyfüvek keverésével még több, és hatásukat tekintve speciális gyógyfürdőkeverékek (mixtúrák) is léteznek.

Apróbojtorján fürdőhöz:

Alkalmazásával javulást remélhetünk a reuma, lumbágó, emésztési zavarok, májcirrózis, májpangás és lépmegbetegedés esetén. A teljes fürdőhöz 200 gramm szükséges.

Cickafark-ülőfürdő:

Minden szempontból a lehető legkedvezőbben befolyásolja a női medence szerveit. Petefészek-gyulladásnál gyakran már az első cickafark-ülőfürdő megszünteti a fájdalmakat, és fokozatos elmúlik a gyulladás is. Miómákat cickafark-ülőfürdővel szüntetünk meg, melyeket naponta hosszabb ideig alkalmazunk. 100 g cickafarkfüvet éjszakára hideg vízbe áztatunk, másnap felforraljuk és hozzáöntjük a fürdővízhez.

Csalánlábfürdő:

Ellenállóbbá teszi a szervezetet, ha hajlamosak vagyunk a megfázásra, de köszvényes és reumatikus panaszok esetén, vagy jó hatása van érszűkület esetén is. Minden féle görcs esetén, bárhol is jelentkezik az, vérkeringési zavarra utal. Ilyenkor ajánlatos a csalánfőzettel történő lemosás és a fürdő. Ez vonatkozik a koszorúér-szűkület speciális esetére is. Hajoljunk a fürdőkád fölé, és langyos csalánfőzettel mossuk le a szívtájékot, egyúttal finoman masszírozzuk meg. Lábfürdő alkalmazásakor, két maréknyi friss csalángyökeret, szárát, és levelet, – alaposan megtisztítunk, majd 5 liter vízben egy éjszakán át, ázni hagyunk. Másnap felforraljuk, és amilyen melegen csak elbírjuk, áztassuk benne lábainkat. A csalánt ilyenkor nem szűrjük le, hanem a teljes lábfürdő alatt benne hagyjuk a fürdővízbe. Ezt a lábfürdőt újra felmelegítve, kétszer-háromszor is felhasználhatjuk.

Csalán hajmosáshoz:

Egy ötliteres edényben 4-5 maréknyi friss vagy szárított csalánra hideg vizet öntünk, majd lassú tűzön forrásig melegítjük. Ezután öt percig állni hagyjuk. Ha gyökeret használunk, egy maréknyit áztassunk hideg vízben egy éjszakán át, másnap forraljuk fel és 10 percig hagyjuk állni. A fej mosásához ilyenkor színszappant használjunk.

Diófalevél főzete fürdővízhez és lemosáshoz:

A diólevél főzete fürdővízbe keverve igen hatásos minden angolkóros megbetegedés, csontszú és csontritkulás, valamint gennyes körömgyulladás ellen. A teljes fürdőhöz 100 gramm, a lemosáshoz egy púpozott teáskanálnyi összeaprított levelet veszünk. Az ilyen főzettel történő lemosások illetve fürdők pattanások, gennyes kiütések, lábizzadás és fehérfolyás esetén is segítenek. Szájpenész-, a fogíny, a torok és a gége megbetegedésekor öblögessünk vele. Erősebb diólevél-főzettel készített fürdő gyógyítja a fagydaganatot. Erős hajhullásnál is használhatjuk, alaposan dörzsöljük be vele a fejbőrt. Fejtetvesség ellen is kitűnő szer.

Fekete nadálytő teljes fürdőhöz:

A fekete nadálytő tinktúrájával gyors segítséghez jutottak azok a betegek, akiket már évek óta hiába kezeltek reuma és ízületi duzzanat ellen mindenféle szerrel. A fürdőhöz 500 g friss, vagy szárított levelet 5 liter hideg vízben áztatunk 12 órán át. Másnap az egészet felforraljuk, és a fürdővízhez öntjük.

Fekete nadálytő ülőfürdőhöz:

Ugyanúgy járunk el, mint a teljes fürdőnél, de csak 200 gramm levél szükséges.

Kakukkfűfürdő:

A teljes fürdőhöz 200 gramm növény szükséges.

Teljes kálmosfürdő:

A kálmosgyökér fürdőt alkalmazhatjuk étvágytalanság, vesebetegségek esetén, de megfelelő szer az egész test megtisztításához. A teljes fürdőhöz 200 g kálmosgyökeret, 5 liter vízbe 8-12 órán keresztül hideg vízbe áztatunk. Másnap felforraljuk, a fürdővíz hőfokáig hagyjuk lehűlni, majd hozzáadjuk a fürdővízhez. Erre azért van szükség, hogy a hatóanyagok még jobban kioldódjanak.

Kálmos kéz és lábfürdő fagyásokra:

A fagydaganatok, vagy egyéb fagyások esetén segít a meleg Kálmos-fürdő. A gyökeret egy éjszakára hideg vízben áztatjuk, másnap az ázalékot felforraljuk. Öt percig állni hagyjuk. Majd a beteg testrészt, a kellemesen langyosra lehűlt főzetben 20 percig fürdetjük. A fürdővíz újbóli felmelegítésével, 3-4 alkalommal is megismételhetjük a kezelést

Kamillafürdő:

A kamilla izzasztó, nyugtató és görcsoldó hatású, ezen kívül fertőtlenítő és gyulladásgátló, bármilyen, de különösen a nyálkahártya-gyulladás esetén. Külsőleg gyulladt szem, kötőhártya-gyulladás, viszkető és nedvedző bőrkiütések borogatására és lemosására, fogfájáskor öblögetésre, sebek lemosására használjuk a kamillát. Kádfürdőhöz két marék kamillát veszünk – arcfürdőhöz és hajmosáshoz mindig egy-egy maréknyi kamillavirágot –, leforrázzuk, és állni hagyjuk.

Kamillakenőccsel külsőleg lehet gyógyítani az aranyeret. 2.5 dl forrásban lévő tejbe púpozott evőkanál kamillát öntünk, rövid ideig állni hagyjuk, leszűrjük, és meleg borogatásra használjuk. Szépségápoló szerként sem szabad megfeledkezni róla. Ajánlatos hetente egyszer kamillafőzettel lemosni az arcot, ettől a bőr friss és üde marad. Hajápoláshoz is kiváló a kamillafőzet, főképpen a szőkéknek. Kamillás hajmosás után a haj illatos és csillogó lesz. A kamilla megkönnyíti a székelést, anélkül, hogy meghajtaná az embert, és ily módon közvetve alkalmas aranyerek belső kezelésére,

Korpafű-ülőfürdő:

A korpafüvet nem szabad főzni, ha teát akarunk készíteni belőle, csak forrázzuk le. Használható vizeletkiválasztó rendszer és az ivarszervek összes betegségére, herefájdalmakra és megkeményedésre, vesehomok és vesefájdalom ellen. Ugyancsak nélkülözhetetlen májgyulladások, a máj kötőszövetének kóros, már rosszindulatú felszaporodása ellen is. Ha vádlink görcsöl, a korpafüvet egy kendőre rakjuk és körülkötjük vele a lábikránkat. De lábfürdőt is vehetünk ilyenkor, hólyaggörcs esetén pedig ülőfürdőt készíthetünk belőle.

Körömvirág-ülőfürdő:

Rákjellegű daganatok és fekélyek, csontszú, combfekély, valamint elmérgesedett gennyező, nehezen gyógyuló sebek esetén is segítenek a körömvirág és zsurlófű főzetével történő lemosások. Ülőfürdő készítéskor, 100 gramm szárított növényt használunk egy fürdéshez.

Körömvirág-lemosás:

Fél liter vízhez egy púpozott evőkanálnyi növényt adunk.

Martilapu-lábfürdő:

A martilapu levelek erős főzetéből készített borogatással fekélyeket kezelhetünk. Ehhez, 5 liter vízben felforralunk egy maréknyi összevágott martilapulevelet, rövid ideig állni hagyjuk. A fürdési idő: 20 perc.

Mezei zsurló-ülőfürdő:

Vesehomok, vese- és hólyagkő esetén forró ülőfürdőt kell venni, közben meleg zsurlóteát kortyolgatni. A teája vesekövek hajtására is használható. Vesemedence-gyulladás és -gennyesedés esetén már egyetlen zsurló-ülőfürdő csodát tesz. Ehhez, tehát csak külső használatra igénybe vehetünk óriási zsurlót is, amelynek ujjnyi vastag szára van, és amely mocsaras réteken, meszes talajon terem. Ez azonnal segít. 100 gramm zsurlót éjszakára hideg vízben áztatunk, másnap felforraljuk és a fürdővízhez öntjük. Fürdési idő 20 perc. Nem kell megtörülközni, nedvesen fürdőköpenybe burkolózunk és az ágyban egy órán át gőzöljük magunkat. A víznek el kell lepnie a vese tájékát.

Orbáncfű-ülőfürdő:

A virágzásban lévő növényt gyűjtjük, teának és fürdőhöz. Orbáncfűolaj előállításához a virágokat használjuk. Az orbáncfűteát alkalmazzák idegsérülések, mindenféle ideges panasz, zúzódásos sérülések esetén. Beszédzavar, nyugtalan alvás, hisztériás rohamok, holdkórosság esetén éppúgy gyógyulást hoz az orbáncfű, mint ágybavizelés és depresszió esetén. Egy vödör orbáncfüvet szedünk (szárát, levelét és virágját) egy éjszakára hideg vízben áztatjuk. Fürdés előtt felforraljuk és a fürdővízbe öntjük. Fürdési idő: 20 perc.

Palástfű-fürdőadalék:

Segít a menstruációs zavarok, fehérfolyás, alhasi panaszok és a klimaxos rosszullétek esetén. Ha a menstruáció nem áll be havi rendszerességre, cickafarkkal keverve a palástfű rendbe teszi a dolgot.

Használják vízhajtóként és szíverősítő szerként is, sebláz, gennyező sebek és fekélyek esetén is. Egy teljes fürdőhöz 200 gramm szárított vagy néhány marék friss füvet adunk, egy vödör hideg vízben éjszakára beáztatjuk, másnap az egészet felmelegítjük és ezt a folyadékot a fürdővízbe, öntjük.

Papsajtmályva-lábfürdő és -kézfürdő:

Külsőleg a papsajtot sebek, fekélyek, vénagyulladásból származó és törések helyén fellépő kéz- és lábdagadás kezelésére használjuk. Ilyen esetekben kéz- illetve lábfürdőt veszünk. Ha lábunk dagadt, segít a papsajtfürdő és lándzsás útifű keveréke. A lándzsás útifüvet megmossuk, majd még nedvesen a nyílt sebre tesszük, a seb hamarosan begyógyul. Jó két maréknyi papsajtot éjszakára hideg vízben beáztatunk egy 5 literes edényben. Másnap csak annyira melegítjük fel, hogy a kéz és a láb elbírja a hőfokát. Fürdési idő: 20 perc. A fürdőt még kétszer lehet használni, újbóli felmelegítéssel.

Gőzfürdő:

A gőzfürdőt 35-40 °C hőmérsékletű, magas vízgőztartalmú gőzkamrákban végzik. Hatására a bőr pórusai kitágulnak, tisztulnak, fokozódik a faggyúmirigyek elválasztása, élénkebbé válik a vérkeringés, az izmok ellazulnak, a légutak nyálkahártyájának hurutja is oldódik.

A gőzfürdőben rövid idő alatt erős izzadás lép fel, és a magas páratartalom miatt az izzadság nem tud elpárologni, ezért hőtorlódás következik be. Ez nagy megterhelés a szív és a vérkeringés számára, ezért a teljesen egészségesek is csak 10-15 percig tartózkodhatnak, a betegek pedig csak orvosi utasítás alapján vehetik igénybe. A gőzfürdőben felhevült testet langyos, majd hűs fürdőben fokozatosan kell lehűteni, majd legalább 30 perc pihenésnek kell követnie.

A hőlégkamra hőmérséklete 60-80 °C, de levegője száraz, kevés vízgőzt tartalmaz, így az izzadság el tud párologni. Alkalmazzák az egészségesek edzésére vagy sportolók testsúlyának csökkentésére.

Szauna:

A szauna, (svédül bastu, oroszul banya (????), finnül sauna, észtül saun, az indiánoknál inipi) olyan helyiség vagy külön kis faház, amelyet felfűtenek, hogy benne emberek izzadhassanak kikapcsolódás céljából. Legtöbbször, de nem feltétlenül, a forró kövekre öntött víz által történő vízgőzképzés, és a mosakodás is hozzátartozik.

A szauna története több ezer éves múltra tekint vissza, elsősorban az északi népeknél. Különféle népcsoportoknál különféle fajtái alakultak ki a történelem során. Ezért a szauna fogalmának definíciója nem lehet egyértelmű, és – különösen a szaunázós népeknél – különféle köztes megoldások is kialakultak.

 Szaunázási szokások:
Egy finn házaspár fürdőzése szauna után egy tóparti hétvégi nyaralóban (mökki) Oulu közelében.

A szauna elsősorban télen kellemes, de a finnek nyáron is használják. Számukra a hagyományos belföldi vakáció az, hogy kimennek a mökkibe, és horgásznak, kirándulnak, grilleznek, és természetesen szaunáznak is. Finnországban a különböző munkahelyeken is találhatóak szaunák, melyek különböző megbeszélések, partik tartozékai is egyben. A közös szaunázás hozzátartozik a finn szocializációhoz, a nemzeti identitás része. A nyilvános, vagy ilyen közösségi szaunázáskor többnyire külön férfi és női szaunák vannak, vagy ha nincsenek, akkor általában először a hölgyek szaunáznak, aztán a férfiak. A szauna „szent” hely, ahol rendszerint nyugodt beszélgetés folyik, és az emberek különböző pozícióit elfelejtik. A szaunában illetlenség ruhát hordani, azaz fürdőkben a fürdőruhát is le kell venni.

Egy üzleti tárgyalás után a szaunába való meghívás megszokott, a tárgyalások pozitív alakulását jelzi. Ennek visszautasítása ellenkező jelzésként értelmezhető. A vendégek meghívása magánlakásokban is a tisztelet jele, amelyet még nehezebb elutasítani, bár a finnek ilyen esetben sem sértődnek meg (legalábbis aligha mutatják ki).

A nemzetközi szokások a skandináv szokásoktól eltérnek. A skandináv szokások körülbelül ugyanazok, mint a bemutatott finn szokások. A német területeken a nyilvános szaunákban kötelező a meztelenség és a hideg vizes zuhanyzás. A szaunák koedukáltak és inkább az egészség, mint a társalgás színterei. Nagy-Britanniában és Franciaországban viszont a meztelenség tiltott. A jakuzzi és a szauna használata szokásos. Magyarországon a nyilvános szaunák manapság általában a fürdők részei, koedukált szaunák sűrűn előfordulnak, viszont fürdőruha általában használatos. Japánban is szeparált szaunák vannak, ugyanakkor a meztelenség a szaunaetikett része.

Minden országban jellemző, hogy a szauna a magánházakban is terjedőben van, mert az emberek egyre inkább megengedhetik maguknak. Így otthon mindenki olyan szokásokat vehet fel, ami neki tetszik.

Használatakor érdemes elég időt szánni magára a szaunázásra és az azt követő pihenésre is. Egy nyugodt, alapos szaunázás körülbelül 3-4 fordulóból áll, és nagyjából másfél óráig tart. Legelőször ajánlatos lezuhanyoznunk, hogy eltávolítsuk bőrünkről a szennyeződést (izzadság, krém, dezodornyomok). A törülközés azért lehet fontos, mert a test felszínén levő víz akadályozza az újabb izzadást, és párolgást.

Az ajánlott hőmérséklet: 70-90 °C körül van, de vannak, akik akár a 130 °C-os meleget is élvezik . A jobb szaunákban több szinten vannak padok. Az alacsonyabb padokon alacsonyabb a hőmérséklet, míg legfelül nagyon meleg lehet. Így kicsit válogathatunk a hőmérsékletet illetően. A kövekre locsolt vízből fejlődő forró gőz, a löyly (ejtsd löülü) hatása, hogy sokkal melegebbnek érezzük a levegőt, miközben annak hőmérséklete ugyanaz. Tehát így a hőmérsékletérzetet növelhetjük, és igazából így kezdünk el izzadni. A szaunázást még kellemesebbé teszik a dézsa vizébe kevert illatos olajok. (Például fenyő, eukaliptusz, mentol.) ld. aromaterápia

Amikor túl melegnek érezzük a levegőt, nem bírjuk már tovább, akkor érdemes kimenni, és lehűteni magunkat. Ez körülbelül 10-15 perc múlva bekövetkezik a megfelelő hőmérsékleten és a megfelelő gőzöltetés mellett. A lehűtés lehet hideg vízzel történő zuhanyzás, hideg medencébe való merülés, extrémebb esetben jégkútban való merülés, télen és elsősorban vidéken, északon lékben fürdés. Ha erre nincs lehetőségünk, vagy nem szeretnénk, akkor elég csupán kiállni a hideg levegőre. Lehűlés után érdemes pihenni is, azonnal visszamenni a szaunába megerőltető lehet.

Közben igyunk minél több folyadékot, igény szerint, az izzadság pótlására. Az alkoholos folyadékok az egészséges hatásokat lerontják, és lehet, hogy alkalmazásukkal kevésbé bírjuk a szaunát (bár a finnek rendszeresen söröznek szaunázás közben). Töményebb ital fogyasztása valószínűleg túl megterhelő, és semmiképpen sem egészséges. A finnek a sör mellett sokszor a helyi virslit, a makkara-t fogyasztják ilyenkor.

A szauna után érdemes rendesen megmosakodni, hajat mosni. Ajánlatos rendesen felöltözni, mert a megfázás veszélye ilyenkor nagyobb.

Szaunában használt eszközök:
Igényes réz dézsa és réz öntőkanál.

A szaunázáshoz számos eszköz kapcsolható, egy részük hagyományból, mások az élmény fokozása, a szaunázás egészségesebbé tétele miatt, illetve technikai szükségszerűségből.

Az egyik legfontosabb eszköz a kályha. A kályha lehet fafűtéses, elektromos, vagy – a szauna egy modern változatában – infra. A finnek a fafűtéses kályhát nevezik az „igazinak”, a fa égésekor keletkező gőz és illat miatt. A fafűtéses szauna ezért egy kicsit hangulatosabb. A villamos fűtésű kályhák kényelmesek, tiszták, a biztonságtechnikára azonban ügyelni kell: nagyon fontos, hogy a konnektor teljesen biztonságos legyen, különleges szigeteléssel.

A kályhára köveket szokás helyezni. A kövek egyrészt a meleget tárolják, így a kályha kikapcsolása, a tűz kialvása után is még jó ideig melegen tartják a szaunát, másrészt a gőzképződéshez szükséges felületet is biztosítják: felszívják a víz egy részét, nedvesek maradnak, így a kályhára öntött vízből gyakorlatilag semmi nem folyik le a padlóra, illetve fokozatosan párolog el. A kövek továbbá „audiovizuálisan” is hozzájárulnak a szaunázás hangulatához: a szép köveket jó nézni, az elpárolgó víz sistergése pedig kellemes hangulatot áraszt. Az igazán jó löyly [löülü] kialakításához egy elektromos szaunában annyi kőre van szükség, hogy a víz ne menjen a fűtőcsövekre, ugyanis az azokon képződött gőznek nem olyan jó az illata. A gáz- vagy olajfűtéses szaunák még egy rossz elektromos kályhánál is rosszabbak, főként kellemetlen szaguk miatt.
Sok hánccsal összefogott fadézsa és egy fakanál. Jobbra fent néhány alufóliába csomagolt, a terva miatt barna saunatonttu.

A „szauna szíve” egy speciális, henger alakú öblös kő, amelyben sokkal több víz reked meg, így még több gőz (és magasabb páratartalom) képződik. Ezen kívül különböző duruzsoló hangokat is kibocsáthat, ami tovább emeli a szaunázás hangulatát.

A víz öntésére szolgáló két legfontosabb eszköz a dézsa és a kanál. Mindkettő lehet hagyományosan fából vagy rézből. A fadézsák különlegessége, hogy falapokból és fagyűrűkből készülnek, hánccsal összefogva, ezért megfelelő (vizet át nem eresztő) elkészítésük különleges hozzáértést igényel. Napjainkban találkozhatunk „csaló”, fával burkolt műanyag vödrökkel, amelyek úgy néznek ki, mint a hagyományos fadézsák. A vízhatlanság eléréséhez a fakanál is egyetlen fadarabból van kifaragva. A réz eszközök elkészítése egyszerűbb és ezek is hangulatosak.

Vihta vagy vasta a neve a szaunában használatos, nyírfából (koivu) készült „virgács”-szerűségnek, amivel a finnek magukat, illetve egymást csapkodják. A csapkodás tovább serkenti a vérkeringést, és fokozza a szauna egészségre gyakorolt hatását. A nyírfában lévő nedveknek is kellemes hatása lehet. A forró szaunában ez a csapkodás jó levezető tevékenység, amikor már alig bírjuk a hőséget és legszívesebben kifutnánk. A nyírfavesszővel való csapkodás helyett különleges kefékkel, dörzsölőkkel is lehet a bőr vérkeringését serkenteni. A szólás szerint „a szauna a nyírfavessző nélkül olyan, mint az étel só nélkül”.
A „szauna szíve” különböző példányai

Olaj, illetve különböző kozmetikai megoldások formájában nyírfanedvet is lehet kapni, a nyírfaveszőt helyettesítendő. Ehhez hasonlóan használhatunk különleges szauna-mézet is, ami az étkezési méztől csak annyiban különbözik, hogy itt az ikrásodás természetes és hasznos, ez mindig beikrásodott méz: így kellemesebb. (Skandináviában a méz ikrásodása amúgy sem számít negatívumnak, mint Magyarországon, sokkal gyakoribb az ilyen méz). Lehet használni különböző, aromaterápiás céllal kapható illóolajokat is, valamint léteznek különleges szauna-illóolaj csomagok is. Ezek általában fenyő, koivu, mentol, eukaliptusz, illetve terva illatúak, vagy keverékek (például erdőillat). A terva finnül kátrányt jelent, ami Finnország hagyományos terméke. Sajátságos, fanyar illatot ad, és nagyon különleges hangulatot biztosíthat annak, aki szereti.

A terva illathoz kapcsolódóan említhetjük meg a saunatonttu-t, ami magyarra „szaunatörpének” fordítható, azonban a tonttu nem teljesen azonos a törpével, hanem inkább a troll szó írja le jobban. Ezek a szaunatonttu-k általában szintén terva illatúak.

A szaunában nem szokás törülközőre ülni, ugyanakkor – különösen a nyilvános szaunákban – a fertőzések elkerülése végett érdemes valamit használni. Kaphatóak különleges szauna-textíliák, mint például a szürke színű, kicsit durva hagyományos finn textília. Olcsóbb megoldás az ún. pefletti, speciális papírtörülköző, amely magasabb műanyagtartalmánál fogva vízállóbb, mint a hagyományos papírtörülközők.
Egy rénszarvas mintás textília

A szaunában különböző berendezési tárgyak vannak. A szaunakabinhoz általában hozzátartoznak a padok, illetve padsorok, amelyek különböző magasságúak, így jobban lehet válogatni a különböző hőmérsékletek között. A padoknak van háttámlájuk, de fejtámla is kapható, ami különösen fekvéshez jó. Székek is használhatóak.

A falra hőmérő, esetleg páratartalom-mérő, illetve óra helyezhető el. Ezek gyakran „vicces” formájúak, vagy valamilyen vicces ábrát, feliratot formáznak. Ugyanígy kívülre is kaphatók különböző szauna-feliratok. A lámpa esetében is fontos lehet a biztonság, hiszen párás helyiségről van szó. Emiatt, és a hangulat emelése érdekében, lehet kapni különböző lámpavédőket. Az utóbbi időben kezd elterjedni a lámpa helyett kis izzók, illetve LED-ek alkalmazása, és egyre terjedő megoldás a plafonra a csillagos égbolthoz hasonló elrendezés kialakítása.

A szauna egészségre előnyös hatásai:
A bőr szépségét fokozó néhány natúr és illatosított szaunaméz

Bár a szauna elsősorban a mosakodás céljából alakult ki, idővel az egészséges életmód és a szórakozás egy formájává vált. Egészségre előnyös hatásai a következők:

1) A vérkeringés fizikai igénybevétele révén edzi a szívet, és javítja a vérkeringést. Ugyanakkor vérkeringési zavarokkal, és szívpanaszokkal küszködőknek vigyázniuk kell, hiszen az igénybevétel túl nagy lehet.

2) Az immunrendszer igénybevételével erősíti azt. Vigyázni kell arra, hogy közvetlenül szaunázás alatt az immunrendszer le van terhelve, így eközben a megbetegedés veszélye nagyobb.

3) Az izzadás során a szervezetből természetes úton távoznak méreganyagok, a szaunázás ezt a természetes folyamatot fokozza. Ezáltal és a hangulata által segíthet a stressz oldásában.

4) A bőrre jó hatással van, és álmatlanság ellen is jó szer, továbbá az izomláz enyhítésében is kellemes gyógymód. Sportolóknak segíthet a bemelegítésben is.

„Kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer” – mondják a szaunázásról fent, északon. Finnországban például ma is sokan receptre, orvosi előírásra szaunáznak. Azt tartják, a hirtelen megnövő pára- és iontartalom serkentőleg hat az agyműködésre. Ha egy finn szívbeteg orvoshoz megy, sosem tiltják el a szaunázástól, azt azonban elmondják a betegnek, hogy módjával használja a forróságot. A hirtelen hőmérséklet-változás – a hideg, meleg folytonos változtatása – nem ajánlott a magas vérnyomásban szenvedőknek, még ha finnek is.

A különböző szaunafajták egészségügyi hatása kicsit különböző.

Gőzfürdő és szauna:

A gőzfürdő és a szauna nagyon hasonló. A szaunában (amit száraz gőznek is szoktak nevezni) jóval magasabb a szokásos hőmérséklet (körülbelül 80-90 °C), a relatív páratartalom pedig sokkal alacsonyabb (körülbelül 30%-os), mint a gőzfürdőben, ahol 40-60 °C van, viszont a relatív páratartalom akár a 80%-ot is elérheti. A szauna erősen, a kevésbé forró, nedves gőz kíméletesebben izzaszt. Jótékony hatásuk hasonló, mindenki aszerint válasszon közülük, melyikben érzi jobban magát. Gőzfürdőzésre sajnos kevés helyen (leginkább a gyógyfürdőkben) van lehetőség, bár már léteznek többfunkciós szaunakabinok is, amelyek száraz és nedves gőz előállítására egyaránt alkalmasak. A finn élményfürdőkben a szauna-részlegen ezek sokszor egymás mellett találhatóak, például „hagyományos finn szauna”, „ír szauna” és „török szauna” néven, ahol ez utóbbiak már inkább gőzfürdők.



Magyarország gyógyvizei:

Gyógyvíznek azokat az ásványvizeket nevezzük, amelyek fizikai tulajdonságai, vagy kémiai összetétele miatt gyógyító hatásúak, és számukra rendelet alapján az ásványvíz, vagy gyógyvíz megnevezést engedélyezték.

A magyarországi fürdőkultúra több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Az egykori fürdőépületek romjai, a freskók és a mozaikok is bizonyítják, hogy már a rómaiak is felfedezték, sőt használták is ezeket a gyógyforrásokat. Magyarország világszerte ismert gyógyvizeiről, amelyek turisztikai szerepe jelentős.

 A magyar hévízek csoportosítása:

Hideg gyógyvizek és termálvizek:

A gyógyvizeket hőmérsékletük alapján, 30 °C alatt hideg, az ezt meghaladókat meleg víznek (hévíznek vagy termálvíznek) nevezzük. A mélyfúrású kutak vizét csak akkor nevezzük termál- vagy hévíznek, ha hőmérséklete meghaladja a 30 °C-ot.

    * Hideg gyógyvíz:

    * Termálvíz vagy hévíz az a rétegvíz, amelynek hőmérséklete meghaladja a 30 °C-ot. A víz hőfokát az adott terület geotermikus gradiense határozza meg. Európában ez az átlagérték 33 m/°C, Magyarországon 20 m/°C. Ez azt jelenti, hogy hazánkban relatív kisebb mélységből hozható a felszínre termálvíz. A termálvíz fogalmát a hétköznapokban gyakran helytelenül azonosítják a gyógyvíz fogalmával. Magyarországon 2000. január 1-jén összesen 1289 regisztrált termálkút volt.

 A gyógyvizek fajtái:

A gyógyvizeket kémiai elemzés alapján az alábbi csoportokba osztják:

    * Egyszerű szénsavas vizek

Ezeket savanyú víznek is nevezik, 1 l vízben 0,6 g-nál több hidrogén-karbonát található. Általában ásványvízként kerülnek forgalomba, de nagyon sok esetben gyógy célra is felhasználják.

    * Ilyen források: Maconka (Nógrád megye), Répcelak, Mihályi.

    * Földes, meszes vizek

Főbb alkotórészei a kalcium-, magnézium-, és hidrogén-karbonát-ionok. Szintén a reumatikus betegségek gyógyítására, de ha szénsavat is tartalmaznak, szív és gyomorbetegségek kezelésére is használják.

    * Ilyen források: Budapesten Császár fürdő, Lukács fürdő, Rácz fürdő, Rudas fürdő és Gellért fürdő, de az ország több pontján is vannak ilyen források és kutak: Csopak, Esztergom, Kékkút, Mohács, Székesfehérvár.

    * Alkalikus vizek

Főképpen a szódabikarbóna ionjait, vagyis nátrium-, és hidrogén-karbonát-ionokat találunk bennük. Leggyakrabban ivókúrára használják, alkalmas a gyomor-, bélhurut, gyomorsavtúltengés, vagy légúti hurut kezelésére. A legismertebb és leghatásosabb a bükkszéki Salvus gyógyvíz.

    * Ilyen források: Balf, Békés, Bükkszék, Gyopárosfürdő, Gyula, Makó, Mezőtúr, Nagyszénás, Tótkomlós, Szeged/Anna, Szécsény, Szolnok, és még több helyen is.

    * Kloridos vagy konyhasós vizek

nátrium- és kloridionokat tartalmaz . Alkalmazzák a reuma, női szervek betegségeiben, de ivókúrában a nyálkahártyák hurutos megbetegedésekor is kedvezően hat.

    * Ilyen források: Cserkeszőlő, Debrecen, Eger, Hajdúszoboszló, Karcag, Sóshartyán/Jódaqua, Pesterzsébet, de hasonló gyógyhatásuk van az alföldi sziksós tavaknak: Dunapataj, Gyopáros, Kakasszék, vagy a Nyíregyháza-sóstó.

    * Keserűvizek

Jellegzetes keserű ízüket a szulfátion adja, de a glaubersós vizek ezen felül még nátriumiont, a keserűsós vizek magnéziumiont is tartalmaznak. Hígítva a gyomor-, bél-, máj-, epebetegek ivókúrájára használják, hashajtóhatásuk közismert.

    * Ilyen források: Őrmezőn a „Hunyadi János” és a "Ferenc József", a nagyigmándi „Igmándi”-, vagy a tiszajenői „Mira” keserűvíz.

    * Vasas vizek

Egy literben 0.03 grammnál több kétszer szénsavas vasat tartalmaznak, többnyire sok szabad szénsav, kétszer szénsavas nátrium és kalcium, néha konyhasó, néha kénsavas nátrium mellett. Eszerint beszélhetünk tisztán vasas vizekről, alkális, alkális-konyhasós, földes és glaubersós vasas vizekről. A vasas fürdőkből a vas a bőrön át szívódik fel a szervezetbe, de a vashiány okozta vérszegénység esetén inkább ivókúrát alkalmazva várható el jó eredmény.

    * Ilyen források: A parádi Clarissa- és István-forrás vagy a mohai Stefánia-forrás vize.

    * Kénes vizek

A ként kénhidrogéngáz, karbonil-szulfid (COS), ritkán nátrium-szulfid, kalcium-szulfid alakjában tartalmazzák. Ezek fürdő formájában is alkalmasak arra, hogy a szervezet kénhiányát pótolják, a kénes fürdő erélyes hatású, leginkább a reumás betegségek, egyes bőrbetegségek kezelésében van nagy jelentősége.

    * Ilyen források: Budapesten az „Imre”, a „Lukács” és a „Rudas” fürdő egyes forrásai, valamint Aranyos fürdő, Balf több forrásának, Parád Csevice forrás, Erdőbénye, kénes termálvize van Harkány, Mezőkövesd több fúrt kútjainak.

    * Jódos–brómos vizek

Általában ezek egyidejűleg konyhasósak is, ezért alkalmasak a reuma, női szervek betegségei, és egyes bőrbetegségek kezelésére is. Ivókúrában a jód erélyesen hat a pajzsmirigyre, ezért az orvos kanalas mennyiségben rendeli. A legismertebb sóshartyáni „Jodaqua” (e:jodakva) palackozva kerül forgalomba.

    * Ilyen források: Debrecen, és Hajdúszoboszló (meleg), Pesterzsébet (hideg).

    * Radioaktív vizek

Rádiumiont, radon-gázt tartalmaznak, többféle módon, fürdő, belégzés, és ivókúra formájában is hatásosan alkalmazzák. Közismerten fájdalomcsillapító hatása van, befolyásolják a belső elválasztású mirigyek működését, befolyásolják az anyagcserét. (Régen a néphit fiatalító hatást is tulajdonított az ilyen vizeknek.)

    * Ilyen források: A Rudas, az Imre, a Gellért fürdő forrásai, Eger, Miskolctapolcai, és a Hévízi-tó. A Hévízi-tó, a világ legnagyobb termál tava, amely egyszerre különleges természeti képződmény (Hévízi-gyógyító Természetvédelmi Terület) és gyógyhely is (Hévízgyógyfürdő).

    * Egyszerű hévizek (Akratotermák)

Ezek kevés oldott szilárd anyagot tartalmaznak, de gyógyító hatásuk közismert, különösen a reumás betegségek esetén.

    * Ilyen források: Budapest: Római-fürdő, Pünkösdfürdő, Csillaghegy, Kács fürdő

 Magyarország gyógyvizei:

Hévíz:

Magyarország különösen gazdag termálvizekben: hévízkészlete világviszonylatban is jelentős, európai viszonylatban egyedülálló. Az ásvány- és gyógyvizek nagy része oldott ásványi anyagokat is tartalmaz, így gyógyhatású, azaz fürdő- és ivókúrára alkalmas. Jelenleg több mint ezer a 30 °C fölötti melegvizet és jelentős részben gyógyvizet adó kutak száma. Hazánk gyógyvizei az ország szinte minden régiójában megtalálhatóak, a kutak háromnegyede az Alföldön található.

Az országban mintegy 150 melegvizes gyógyfürdő, köztük 36 speciális - többek között radioaktív, kénes-savas, sós-brómos-karbonátos, jódos vizet tartalmazó - fürdő található. Európa egyetlen barlangfürdője Északkelet-Magyarországon a tapolcai, a Balaton közeli Hévíz pedig Európa legismertebb meleg (33 °C) gyógyvizű tava. Budapest - évtizedek óta a világ "fürdőfővárosa" - egyes fürdőit már a török időkben használták. A fővárosban két tucat fürdő és 13 gyógyfürdő van. Magyarország ásványvíztermelése 2000-ben 385 millió liter volt.

Ásványvíz:

Az ásványvíz olyan ivóvíz, amely ásványokat és egyéb oldott anyagokat tartalmaz, amelyek sajátos ízt és gyakran gyógyhatást kölcsönöznek neki. Mélyen fekvő, szennyezetlen rétegekből kerül a felszínre.

A természetes ásványvizek összes oldott ásványianyag-tartalma legalább 1000 mg/l, vagy az oldott összes szilárd ásványianyag-tartalma 500-1000 mg/l között van, és tartalmazza az alább felsorolt aktív biológiai anyagok valamelyikét:

    * Lítium-ion legalább 5 mg/l,
    * Szulfid-ion vagy titrálható kén legalább 1 mg/l,
    * Metakovasav legalább 50 mg/l,
    * Nátrium-ion kevesebb 200 mg/l-nél,
    * Magnézium-ion legalább 20 mg/l,
    * Kalcium-ion legalább 60 mg/l,
    * Bromid-ion legalább 5 mg/l,
    * Jodid-ion legalább 1 mg/l,
    * Fluorid-ion 0,8-1,2 mg/l,
    * Radonaktivitás legalább 37 Bq/l,
    * Szabad szén-dioxid legalább 1000 mg/l

A gyógyvizek hasonló jellemzője akár a 20.000 mg/l-t is elérheti.

Jellegük szerint főleg kalcium-, magnézium-, nátrium-hidrogén-karbonátos, kloridos, szulfátos, fluoridos vizek, illetve ezek változatai.

Az elfogyasztott víz többszörös körforgásban lép kölcsönhatásba a testszövetekkel, az ásványvizek így fejtik ki jótékony hatásukat. (Például egy felnőtt ember agyán 1400 liter víz halad át egy nap, a vesét pedig 2000 liter víz mossa át.) A szervezetnek számos olyan anyagra van szüksége, amelyet nem biztos, hogy felveszünk a táplálékkal együtt, de megtalálható az ásványvízben.

Az ásványvízforrások mellett - azok gyógyhatásának köszönhetően - gyakran nőttek ki fürdők, üdülőhelyek. Magyarország a világ egyik ásványvízforrásokkal és felszínre hozható ásványvízvagyonnal leginkább megáldott része. Jelenleg több mint száz kút és forrás ad elismert természetes ásványvizet és ezek közül mintegy 50-nek a vizét palackozzák is.

A világon több mint 3000 ásványvízmárka van forgalomban.

Nagyon sok magyar és külföldi palackozott „ásványvíz” nem felel meg az ásványvíz követelményeinek (feliratuk téves), mert csak forrásvíznek, ivóvíznek tekinthetők.

Mesterségesen is állítanak elő ásványi és egyéb anyagokkal dúsított vizet, szoros értelemben azonban ezek sem tekinthetők ásványvíznek.



                                                                      Élelmiszerek víztartalma:

Kenyerek, tésztafélék:

Fehérkenyér                     38%

Graham kenyér                 31 %

Zsemle, 1 db                    17 %

Száraztészta, 4 tojásos     7,6 %
   

Húsok, húskészítmények:

Csirkehús        72 %

Sertéscomb     70 %

Gépsonka        66 %

Téliszalámi      23 %

Roston sült csirke  65 %
   


Tejtermékek, zsiradékok:

Kefir                    87 %

Tej                      88 %

Tejföl                  72 %

Trappista sajt       38 %

Vaj, margarin        16 %
   

Zöldség- és gyümölcsfélék:

Zeller               96 %

Káposzta          93 %

Brokkoli            91 %

Szőlő                79 %

Narancs            88 %

Görögdinnye      91 %

Datolya            12 %

Burgonya          77 %

Karfiol              92 %

Fejes saláta      95 %

Uborka             92 %
   

Tejtermékek víztartalma:

A tejtermékek zsír- és víztartalma között a húsokéhoz hasonló összefüggést találhatunk. Pl. a kefir víztartalma 87%, a tejfölé 72%, a Trappista sajté 38% (zsírtartalma 28%), a köményes sajté 52% (zsírtartalom 10%).
Kenhető zsiradékok
A vaj és a margarinok víztartalma kb.10 %, de a csökkentett zsírtartalmú készítményeknél ez az érték akár az 50%-ot is elérheti.

Zöldség- és gyümölcsfélék víztartalma:

Az összes szilárd élelmianyag közül a zöldségeknek és a gyümölcsöknek van a legtöbb víztartalma. Ezért a szomjúság csillapításában is fontos szerepük van a gyümölcsöknek. Biológiai értéküket növeli az értékes ásványianyag-tartalom és vitamin összetétel ami ezt a csoportot jellemzi. A szőlő víztartalma 79%, narancs 88%, görögdinnye 91%. Az aszalt gyümölcsökben természetesen jóval kevesebb a víz. A datolyában 12%, a mazsolában 16%.
Zöldségek közül a burgonyában 77%, a karfiolban 91,6%, a fejes salátában 95%, az uborkában 96% a víztartalom.
A különböző nyersanyagok víztartalmát összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy szilárd élelmiszereinkkel is jelentős folyadékmennyiséget vihetünk be, és nem véletlen, hogy nyáron szívesebben fogyasztjuk a zöldség- és főzelékféléket, a kevésbé zsíros húsokat.