Reflexológia
A reflexológia tapasztalatokon alapuló tudomány, mely az alternatív gyógyászat, a komplementer medicina ( kiegészítő orvoslás ) részét képezi.
A reflexológiáról általában
A reflexterápia természetes gyógymód, amely a test reflexpontjainak kezelésén, ingerlésén, nyomásán vagy masszírozásán alapul. Ennek következtében a szervezet természetes, öngyógyító mechanizmusai aktivizálódnak, gyógyító energiák szabadulnak fel, melyeknek a hátterében az akupunktúrás csatornahálózat és annak energiaáramlásai állnak.
A reflexológia eredete több ezer évre nyúlik vissza. I. e. 2300 körül Egyiptomban már használták, de más kultúrákban is a mindennapi gyógyítás eszköze volt, így Kínában, Európában a rómaiaknál, Amerikában északon, az indián törzseknél és az inkáknál.
Újkori újrafelfedezése dr. William H. Fitzgerald amerikai orvos nevéhez fűződik (1917). "Zónaelméletét" kísérletesen bizonyította Eunice Ingham és J. S. Riley. A reflexológiát tudományosan ők alapozták meg 1930-1974-ig. Napjainkban a reflexterápia világszerte számos klinika, kórház, praxis terápiás szolgáltatásának része.
A reflexológia hatásmechanizmusára több elmélet létezik, legvalószínűbb a mai napig E. Ingham magyarázata, ugyanis ez megfelel az energiaáramlás-befolyásolás távol-keleti elméletének. Ezek szerint normális viszonyok között az energia szabadon, akadálytalanul áramlik az akupunktúrás csatornahálózatban, de ha valahol energiapangás, energiatúlsúly vagy -hiány lép fel, létrejön a betegség. A reflexes kezelés megszünteti az akadályokat és harmonizálja a test működését. Serkenti a vér- és nyirokkeringést, befolyásolja, erősíti a szervezet immunválaszait, elősegíti a salakanyagok kiválasztását, a méregtelenítő folyamatokat, szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését, az endorfinfelszabadulás miatt is csökkenti a fájdalmat, az idegi feszültségeket, izomfeszüléseket oldja, a stressz negatív hatásait csökkenti.
A reflexterápia célja egyensúlyt és harmóniát teremteni a szervezet működésében, beindítani az öngyógyító folyamatokat, biztosítani az életenergia szabad áramlását az energiacsatornákon keresztül. Az emberi testen található reflexológiás pontok ingerlésével ez az energiaáramlás befolyásolható. Az emberi testen több mint 800 aktív pont vagy zóna található. Ezek ingerlésekor (nyomás, tűszúrás, masszírozás) az ingerre reflexválasz, visszajelzés lép fel a hozzá tartozó szervben, mirigyben, testrészben. Az aktív zónák, pontok általában igen távol helyezkednek el az illető szervtől. Ez a "távolhatás" képezi az alapját a talp- és tenyérmasszázsnak, a testakupunktúrás, a fülakupunktúrás, az orálakupunktúrás kezelésnek és az íriszdiagnosztikának egyaránt. A keleti orvostudomány szerint a reflexpontok energiapályák révén állnak kapcsolatban a szervezet különböző részeivel. Reflexmasszázs alkalmával megnyílnak azok a csatornák, amelyek az életenergiát (Qi) szállítják.
A reflexterápia hatása a szervezetre
* Serkenti a vér- és nyirokkeringést,
* erősíti az immunrendszert,
* szabályozza az enzim- és hormonháztartást,
* elősegíti a salakanyagok kiválasztását,
* fájdalomcsillapító,
* gyulladáscsökkentő.
A reflexterápiát zónaterápiának is nevezik, amely W. Fitzge-rald nevéhez fűződik, aki az emberi testet 10 hosszanti és 3 harántzónára osztotta fel, és ezeket a kézen, valamint a lábon megfelelő reflexpontokhoz rendelte. Ez a zónafelosztás segít a beteg szerv lokalizálásában vagy annak kezelésében. A reflexológiában ezeken kívül használatosak, a tapasztalati és kísérleti megfigyeléseken alapuló, úgynevezett fej-, fül-, talp- és tenyértérképek, amelyek segítségével könnyebben behatárolhatók az egyes szervek, testrészek reflexpontjai.
A reflexmasszázsnak a legkülönbözőbb formái léteznek: talp-, tenyér-, nyelv-, fül-, arc-, homlok-, koponyamasszázs . Aktív terápiáról beszélünk, amikor a páciens önmagát kezeli (önmasszázs). Passzív terápia alkalmával a beteget a terapeuta kezeli.
|